Nocsak, már megint jútyúb projekt? Most viszont van rá indokom: KALÓZ blogtársnő útjára indított egy olyan kezdeményezést, melyben olyan zenékre kíváncsi, amit szeretünk, és ciki. Mivel van ilyen rendesen, íme egy csokor:


Kezdjük talán a norvég fejhang csodájával, amit igenis szeretek. '85-ben véletlenül került hozzám az első a-ha kazetta, és bár alapvetően popzenéről beszélünk, a nóták energikusak, ultrajó dallamokkal, helyenként gitárral meg ilyes. Sajnálom, szeretem. Pár éve volt egy koncertlemezük is, azon ráadásul élő hangszerekkel, jóval rockosabban tolják a régieket is, és milyen jóság is az!

End náu számszing komplitli difrent. Az alábbi fiatalember jelenkori elhajlásait nem célom minősíteni, hisz mindenkinek szíve joga úgy megőrülni, ahogy kedve tartja (én is ehhez tartom magam ugye), de ez azért akkor is:

Sajnálom, ez is jóság. Ráadásul ez még egy marha egyértelmű videó, de az a helyzet, hogy nagykanállal kajálok meg bármit amit Jacko a Bad lemezzel bezárólag csinált. Igen, még a sihuhuzós fekadiszkó dalokat is, mert bazz, olyan szinten igényes volt mindegyik, hogy mai magyar lemezekből tíz kellene, hogy összejöjjön annyi hangszeres sáv, mint egy akkori Mickson nótáé. Ebben a nótában pedig ugye az Eddie Van Halen szólótól is feláll bárkinek bármije.

Valószínűleg többek szerint a következőre már végleg semmi mentségem, de felvállalom, hehe:

Belinda Carlisle az illető, ha valaki esetleg nem tájékozott a 80-as, 90-es évek fordulójának Super Channeles felhozatalával. De ezek a dalok akkor is faszák, nem is beszélve az elektromos hegedűről (mekkora szépségjóság már!) meg a fretless bass kíséretről, de ez már túlszakmázás. A lényeg az, hogy szimplán szeretem ezeket a dalokat. Hjaj, kikívánkozott.

Az alábbi a Wendigo zenekar munkásságát ismerőknek egyértelmű, de azért itt a helye:

Madonna általános megítélése nálam is a buta libától tartott a számító szexista üzletmogulasszony felé az évek során, de ez a lemez akkor is nagy jóság. Bizonyára volt ebben szerepe a Massive Attack agyainak zeneileg ugye, meg ez a klip... A nő itt egy az egyben Immacolata a Korbácsból (legalábbis én így képzeltem el, ott lebeg a sivatag fölött, fekete és erotikusan romlott, waaargh), a zene meg ugye arabpopszimfonika, ami megint csak jó pont. Se az előtte, se az utána készített lemezeket nem hallgatom, de ez bizony hall of fame.

Na, megint más: A Dune nevű izé anno valami rave (vagy mi) formáció volt, akik egyszercsak kiadtak egy full szimfonikus feldolgozáslemezt. Kábé beszartam tőle:

Azt se tudom, mi volt a lemez címe, de volt még rajta Queentől Phil Collinson át mindenféle, egységesen magas színvonalon. Fogalmam sincs, mi lett a csapattal ezután, talán még elhaknizgattak egy ideig valami krimókban, mittomén, de ezért a lemezért minden meg van bocsájtva.

Ha már hülyeteknó, íme egy másik gyöngyszem a cikizene-kollekciómból:

A KLF egy paródia-technovagymi birgád volt, és nem átallották ebbe a nótába még az énekesisten Glenn Hughes-t is bevenni. Az összes daluk egy merő vicc, és mégis, működik. Aztán persze ezek is eltűntek az untervasszerben.

A következő dalocska igazából a "nemtommérteccik" kategória. Valahogy a fíling, vagy ez a vége a nyárnak, kiürült a tengerpart (esetemben Balatonszárszó), fene tudja. De szép:

Az elkövető Don Henley, aki az Eagles dobosa meg néha énekese is asszem, de ez itt ugye a nyolcvanas évek, itt még a dobosok is gépdobra énekelnek, ez egy ilyen korszak. :-)

Hülye nevű néni videoklipje következik. Tipikusan egyslágeres ismertségű előadó, de ez az egy szinte már AOR. Szeretem.

A néni neve Martika, emlékszem, mindenhol Mártikának mondták be a kiváló magyar mísorvezetők. Naná, meg Klári Minouge, mi?

A most következő szösszenet abból a korszakból származik, amikor pelyhedző állú szerencsétlen lúzerként kijelentettem: ha már semmilyen egészséges nőnemű lény nem néz rám és nem áll szóba velem, akkor wazza meg mindegyik, és nem is akarok senkit, hah, a büszkeség (és balítélet) ugye:

Texas: I Don't Want A Lover természetesen. Akkoriban eme nóta alapján popos U2-nek könyveltem el őket, aztán sokáig nem hallottam felőlük, de kábé tíz évvel később lett belőlük egy sokkal szoftabb, ám jelentősen erotikusabb szintipoplounge cucc, és lássunk csodát, még az is bejött.

Na, lassan abbahagyom ám, csak gondoltam, ha coming out, akkor legyen kövér, hehe. Utolsó versenyzőnk dalát talán Phil Collinstól többen ismerik, ő is előállt eme nóta kissé vérszegény feldolgozásával pár éve, de ez az eredeti, és az egzaltált szépség tipikus ékköve:

És csak azért, hogy ne könnyes legyen a búcsúnk, a bónusz felvétel szintén Lauper kisasszony, ezúttal ő dolgoz fel egy régi Roy Orbison nótát (tudjátok, a karót nyelt krumpliorrú Zoránimitátor vastagkeretes SZTK szemüvegben - na az ő eredetijeit sosem bírtam egy percnél tovább) - ez a verzió odab@sz, és kész. Legyetek jók, hallgassatok cikis zenéket és világbéke.

FELHÍVÁS!
Drága engem olvasók! Várom a blogotokon vagy kommentben a saját cikizene-listátokat, ugyanis jó társaságban egyértelműen egyszerűbb a coming out!