…március 15-ét? Egyrészt azért, mert már rég nem arról szól ez a nap, hogy megemlékezzünk százhatvan éve történt dolgokról és emberekről. A politikusok szájában már a legelső mondat is jelenkori adok-kapokkal végződik, hogy aztán demagóg kakadobálássá fokozzák öt percen belül. „Ezernyolcszáznegyvennyolcban is forradalom volt, és most is az lesz mert az a kuuuurva kormány, bla bla bla” - a másik oldal meg: „Kosútlajos igazi cocilista volt és ő is bevezette volna a vizitdíjat, ha tudta vóna, bla bla bla”.

Másrészt ott vannak kiváló honfitársaink, akik négy-öt éve még csak azzal kezdték elbaszni az ünnepet, hogy a kokárda nevű érdekes bizbazt kisajátították az egyik párt szimbólumának. Addig se hordtam igazán, azóta még a látszatát is elkerülöm. Manapság ez odáig fejlődött, hogy ezek a - magukat jobboldaliaknak, igazi hazafiaknak, mittoménminek nevező - létformák kitalálták, hogy ők ősmagyarok, hunok, szittyák. Nyereg alatt puhítják a húst, visszacsapó íjat hordanak a sales meetingre, és hetente Kárpátia koncertre járnak (ahol a zene szarfos, de lehet ősmagyar köntösbe bújtatott demagóg faszságokat ordibálni ütemre). Ja, meg persze keresztények is, amit ők simán össze tudnak egyeztetni a világfával meg szarvas anyácskával, az biztos csak egy agancsos szűzmária.

ETTŐL nevetséges Magyarország. Ettől is.

Nem is tudom már, hol olvastam, most sajnos nem is tudom egy az egyben idézni, de volt egy nagyon helyénvaló szösszenet valahol: Ha egy nép épp nem éhezik, nem fázik és van hol laknia, akkor talál magának valamit, mert a vérében van, hogy lázadjon, keseregjen és hőzöngjön.

Egyetlen dolgot felejt csak el minden kopasz szittyaimitátor, minden csőcselék, minden álvallásos álszent, és minden jobbra, balra és középre nyaló politikus: Ha nem a semmire se jó ideológiával, a folyamatos múltbaszogatással, mások fikázásával foglalkoznának, hanem a saját dolgukat csinálnák, már régesrég nem itt tartanánk - és akkor nem is lehetne miért hőzöngeni.

Lehet úgy is magyarnak lenni, hogy az ember csak úgy szimplán magyar. Vagy szimplán csak ember.

(Az már más kérdés, és csak zárójelben írom, hogy meggyőződésem szerint Kossuth volt az akkori ország Orbán Viktora, aki gyakorlatilag a reformkor összes fejlődését és eredményét agyonvágta egy előkészítetlen szabadságharccal, ami eleve kudarcra volt ítélve. Petőfi meg egy Kövér Lászlóba oltott Jódlis Csocseszként népi viccköltőnek indult, aztán az események sodrában lett nagy ember. Sajnálom, de ez van, csak gondoljátok végig, mi lett volna, ha Széchenyi és társai még tíz évig zavartalanul dolgozhattak volna: a már akkor is gazdaságilag haldokló Monarchiát pont a gazdaságilag turbósodó, dinamikus Magyarország győzte volna le, nem pedig pár kiegyenesített kasza és huszármundér.)