Nohátakkor Párizs.

Azt ne firtassuk, volt-e értelme annak, hogy kimenjek (mert nem volt), de azért a franciákkal megint sikerült pár érdekes élményt szereznem. Volt már velük dolgom itthon és náluk is sokszor, és minden egyes alkalommal elgondolkozom azon: ezek annak idején hogyan lehettek nagyhatalom? Mert amit mostanában művelnek, arra az evolúció általában egy kiadós özönvízzel, meteorzáporral és húsevő vírussal szokott válaszolni.

Csak egy részlet a francia gondolkodásmódból ízelítőnek.

Kifelé menet három órát késett a gépem, így a tervezett este fél 10 helyett fél egykor értem a Dögól reptérre. Mivel bájos cégem nem arról híres, hogy ellátná az embert jogosnak tűnő költőpénzzel ("fizesd ki, hozzál számlát, aztán talán megoldjuk"), nem akartam taxizni. Nem fogok soktízezreket hitelezni a cégnek, de ez egyéni szocprob, szóval előre megnéztem, hogy a RER (a helyi HÉV) segítségével hogy lehet eljutni a szállodáig.
Az utolsó B jelzésű RER elvben 23:55-kor indult volna, de érdekes módon az is késett, ezért pont elértem... De majdnem nem. Ugyanis a repülőtérrel összekapcsolt hatalmas RER+TGV megállóban egy darab élő ember nem volt, csak és kizárólag automaták. Természetesen angol, vagy bármilyen nemfrancia felirat sehol... A gépszörnyek vagy bankkártyával, vagy apróval hajlandóak működni, nálam persze kizárólag papír eurók figyeltek. Kisvártatva felfigyeltem egy helyi utasra, aki pattogós káromkodásokkal molesztálta az automaták oldalát. Mint kiderült, ő is jegyet vett volna, de az 5 automatából 4 már visszadobta a próbálkozását.
Tök véletlenül ő olyan kivételes francia volt aki hajlandó volt angolul beszélni (a szókincset és kiejtést persze hagyjuk), így együtt megtámadtuk az ötödik automatát, az pedig megfeküdt összehangolt akciónk láttán, így az emberke kártyájára vettünk két jegyet és később a HÉVen elszámoltunk. De ha nincs ott az emberke, akkor vagy gyaloglok (a távolság kábé Ferihegy 2 - Nyugati Pu.), vagy súlyos pénzeket hitelezek a cégemnek, akik ugye "talán megoldják".
Persze a második RER, amire át kellett volna szállnom, már rég nem járt, mire a Gare Du Nord-hoz értem, így óvatos egy órás éjszakai sétával kábé 2-re értem a hotelhez. És másnap 8-tól kezdődött a hivatalos program, szóval friss voltam és üde...
Az egészben csak az a lényeg, hogy basszus, állítólag Párizs a turisztika európai fellegvára, a kontinens koronája meg bla bla bla, és erre a repülőtérrel összekapcsolt vasútállomáson nincs se ember, se nemzetközi help, semmi. Speak French Or Die.

Na, mindegy, lezárásként íme nektek pár kép amit jártomban-keltemben elkattintottam.