Nocsak, már megint jútyúb projekt? Most viszont van rá indokom: KALÓZ blogtársnő útjára indított egy olyan kezdeményezést, melyben olyan zenékre kíváncsi, amit szeretünk, és ciki. Mivel van ilyen rendesen, íme egy csokor:


Kezdjük talán a norvég fejhang csodájával, amit igenis szeretek. '85-ben véletlenül került hozzám az első a-ha kazetta, és bár alapvetően popzenéről beszélünk, a nóták energikusak, ultrajó dallamokkal, helyenként gitárral meg ilyes. Sajnálom, szeretem. Pár éve volt egy koncertlemezük is, azon ráadásul élő hangszerekkel, jóval rockosabban tolják a régieket is, és milyen jóság is az!

End náu számszing komplitli difrent. Az alábbi fiatalember jelenkori elhajlásait nem célom minősíteni, hisz mindenkinek szíve joga úgy megőrülni, ahogy kedve tartja (én is ehhez tartom magam ugye), de ez azért akkor is:

Sajnálom, ez is jóság. Ráadásul ez még egy marha egyértelmű videó, de az a helyzet, hogy nagykanállal kajálok meg bármit amit Jacko a Bad lemezzel bezárólag csinált. Igen, még a sihuhuzós fekadiszkó dalokat is, mert bazz, olyan szinten igényes volt mindegyik, hogy mai magyar lemezekből tíz kellene, hogy összejöjjön annyi hangszeres sáv, mint egy akkori Mickson nótáé. Ebben a nótában pedig ugye az Eddie Van Halen szólótól is feláll bárkinek bármije.

Valószínűleg többek szerint a következőre már végleg semmi mentségem, de felvállalom, hehe:

Belinda Carlisle az illető, ha valaki esetleg nem tájékozott a 80-as, 90-es évek fordulójának Super Channeles felhozatalával. De ezek a dalok akkor is faszák, nem is beszélve az elektromos hegedűről (mekkora szépségjóság már!) meg a fretless bass kíséretről, de ez már túlszakmázás. A lényeg az, hogy szimplán szeretem ezeket a dalokat. Hjaj, kikívánkozott.

Az alábbi a Wendigo zenekar munkásságát ismerőknek egyértelmű, de azért itt a helye:

Madonna általános megítélése nálam is a buta libától tartott a számító szexista üzletmogulasszony felé az évek során, de ez a lemez akkor is nagy jóság. Bizonyára volt ebben szerepe a Massive Attack agyainak zeneileg ugye, meg ez a klip... A nő itt egy az egyben Immacolata a Korbácsból (legalábbis én így képzeltem el, ott lebeg a sivatag fölött, fekete és erotikusan romlott, waaargh), a zene meg ugye arabpopszimfonika, ami megint csak jó pont. Se az előtte, se az utána készített lemezeket nem hallgatom, de ez bizony hall of fame.

Na, megint más: A Dune nevű izé anno valami rave (vagy mi) formáció volt, akik egyszercsak kiadtak egy full szimfonikus feldolgozáslemezt. Kábé beszartam tőle:

Azt se tudom, mi volt a lemez címe, de volt még rajta Queentől Phil Collinson át mindenféle, egységesen magas színvonalon. Fogalmam sincs, mi lett a csapattal ezután, talán még elhaknizgattak egy ideig valami krimókban, mittomén, de ezért a lemezért minden meg van bocsájtva.

Ha már hülyeteknó, íme egy másik gyöngyszem a cikizene-kollekciómból:

A KLF egy paródia-technovagymi birgád volt, és nem átallották ebbe a nótába még az énekesisten Glenn Hughes-t is bevenni. Az összes daluk egy merő vicc, és mégis, működik. Aztán persze ezek is eltűntek az untervasszerben.

A következő dalocska igazából a "nemtommérteccik" kategória. Valahogy a fíling, vagy ez a vége a nyárnak, kiürült a tengerpart (esetemben Balatonszárszó), fene tudja. De szép:

Az elkövető Don Henley, aki az Eagles dobosa meg néha énekese is asszem, de ez itt ugye a nyolcvanas évek, itt még a dobosok is gépdobra énekelnek, ez egy ilyen korszak. :-)

Hülye nevű néni videoklipje következik. Tipikusan egyslágeres ismertségű előadó, de ez az egy szinte már AOR. Szeretem.

A néni neve Martika, emlékszem, mindenhol Mártikának mondták be a kiváló magyar mísorvezetők. Naná, meg Klári Minouge, mi?

A most következő szösszenet abból a korszakból származik, amikor pelyhedző állú szerencsétlen lúzerként kijelentettem: ha már semmilyen egészséges nőnemű lény nem néz rám és nem áll szóba velem, akkor wazza meg mindegyik, és nem is akarok senkit, hah, a büszkeség (és balítélet) ugye:

Texas: I Don't Want A Lover természetesen. Akkoriban eme nóta alapján popos U2-nek könyveltem el őket, aztán sokáig nem hallottam felőlük, de kábé tíz évvel később lett belőlük egy sokkal szoftabb, ám jelentősen erotikusabb szintipoplounge cucc, és lássunk csodát, még az is bejött.

Na, lassan abbahagyom ám, csak gondoltam, ha coming out, akkor legyen kövér, hehe. Utolsó versenyzőnk dalát talán Phil Collinstól többen ismerik, ő is előállt eme nóta kissé vérszegény feldolgozásával pár éve, de ez az eredeti, és az egzaltált szépség tipikus ékköve:

És csak azért, hogy ne könnyes legyen a búcsúnk, a bónusz felvétel szintén Lauper kisasszony, ezúttal ő dolgoz fel egy régi Roy Orbison nótát (tudjátok, a karót nyelt krumpliorrú Zoránimitátor vastagkeretes SZTK szemüvegben - na az ő eredetijeit sosem bírtam egy percnél tovább) - ez a verzió odab@sz, és kész. Legyetek jók, hallgassatok cikis zenéket és világbéke.

FELHÍVÁS!
Drága engem olvasók! Várom a blogotokon vagy kommentben a saját cikizene-listátokat, ugyanis jó társaságban egyértelműen egyszerűbb a coming out!

Régi, most találtam. Amikor még próbáltam fuvolán is játszani meg egyebek. Nagyon befejezetlen. Sebaj.

Van, amikor az egyszeri poéngyáros, fikagép és megmondóember szava is elakad, és rájön, néha a poént csak úgy hagyni kell hatni. Be is fogom, és íme, a spammernév, amihez nem lehet elég jó kommentárt fűzni:

Van úgy, hogy azt hiszed, jó vagy. Van úgy, hogy úgy érzed, ideje, hogy a nagyvilág is megismerjen. És aztán van úgy, hogy az élet úgy dől rád cáfolatképpen, mint egy kétajtós szekrény.

Szolgálati közlemény:

ÉS MOST PEDIG AZ EGÉSZ VILÁG, BELEÉRTVE AZ ÁLLÍTÓLAGOS ISTENT, SORSOT, KARMÁT, UFÓKAT ÉS MINDEN EGYÉB SZARSÁGOT, KATONÁS SORRENDBEN ELTAKARODIK A KURVA ANYJÁBA.

Köszönöm. Innen nincs lejjebb.

(NEM kérek "mi a baj?" jellegű kommentet, csak le kellett írnom)

A W.A.S.P. itt már túllépett a Fuck Like A Beast-féle botránybanda státuszon, és ezt az egyszerű dallamvezetésű, ám mégis monumentális koncept-lemezt máig kedvelem.

A következő dal igazából másik gitárosunk, Feri bátyó kedvence volt a kifinomult gitározás miatt, és mikor először mutatta, nekem se tellett sok időbe megszeretnem. Hjaj, a régi békeidők, amikor még lehetett denevérhangon énekelni és nem buzizták le érte az emberfiát, hehehe...
Ők voltak a TNT (nem az a magyar nemjönálomaszememre-szarság, hanem a skandináv überzenészek az amerikai énekessel). Kár, hogy azóta már nem azt, nem úgy, és nem is teljesen ugyanebben a felállásban játsszák...

Még mindig maradunk kicsit a hard rocknál, és egy olyan zenekarnál, ahol nem kisebb klasszik-rock arcok játszottak, mint Tommy Shaw, Jack Blades és a zseniális (és egyben nemnormális) Ted Nugent. Emlékszem, ezt a kazettát volt a legnehezebb kirobbantani az összes zenekar-környéki magnóból. Ha nekiálltok hallgatni, ne tévesszen meg az elején a finom kezdés, tessék kivárni a szólót. Aztán lehet sírni.
Damn Yankees ugyebár. És annak ellenére, hogy a legismertebb dalukat is imádom, csakazértsem azt tettem be, mert csak. Mégiscsak rakendról van. Ha mégis arra vagytok kíváncsiak, íme (katt): High Enough (vagy ahogy akkoriban emlegettük, "Kenju Ték Mihály").

De ugorjunk azért egy kicsit keményebb mondhatni fémesebb talajra. '94 környékén már elejétől végéig fújtam a Queensryche nótákat, és keresgéltem a következő lépést. Először jött az azóta méltatlanul elfeledett Lethal (sajnos nincs klip, csak ilyen lemezborítós-zenés cucc, de érdemes megfülelni):
Az akkori Hammerben ugyan volt szó valami klipről amit erre a nótára forgattak, de sajna nem találtam eddig sehol...

Aztán jött a Dream Theater. Igazából már a legelső lemezüket is szerettem, de a legnagyobb hatást azóta is az Images & Words lemez tette rám. Azóta is csináltak sok szépet és jót, de ezen a lemezen még egyszerre volt meg az ÉRZÉS és a ZENE.
A vicces az, hogy ezután több zenekaromat illetve bennük jómagamat is folyamatosan ledrímeztek meg lejameslabrieztek, de nem, NEM, N E M ! ! ! :-) Labrie csak ezen a lemezen énekelt viszonylag jól, mert még az ex-billentyűs Kevin Moore rugdalta, azóta sajnos kotkodálás és nyávogás megy, ez van...

No, zárul BZ mókatára egy olyan dallal, ami megint csak a kockaladát juttatja eszembe, és az eszeveszett száguldást (tehát azt, amikor Zalán akkori barátnőjéért mentünk Csepelre és a gyorsforgalmin felvittük 100 fölé! Tyű! Speed, Sound, Rock'n'roll! :-D No, és ilyenkor is szólt ez a nóta:
Danny Vaughn és a Tyketto aláfestő zenéjével kívánok kellemetes napot, majd jövök vissza pápástul, Punciusostul, ministránsfiústul megy egyebekstül.

Önmagában már a GodTube nevű radikális-keresztény Youtube mutáció is megér egy misét, na de ez a videó...
Mit tegyünk, ha gonosz pornó lopakodik a számítógépünkre? (katt)
Hogy is van abban a bizonyos könyvben? A szelídeké lesz a Föld? Akkor meg most ezt így hogy?

APDÉT 2008.01.22.ESTE:
Amint azt kommentben Egyfejű is jelezte, a Wendiblognak ereje van. Belinkeltem a csúnya, gonosz pornóoldalt megjelenítő számítógép szétverését a bosszúálló, és bézbólütővel együtt is szelíd keresztény munkaerő által, ti elkezdtétek nézni, ők meg... levették.

Most mit linkeljek be? www.melltarto.hu? És akkor azt is leveszik? www.fenek.hu? És akkor törlik? :-)

Bizony, egy ideje nem voltak már kedvenc (ál)szentjeink, és jönnek a rikvesztek, hogy Punciust intu da hauz. Így hát felkerestük őket, és egy kedves életképbe csöppentünk.

(Az már csak plusz, hogy lett pár link jó blogokra jobbra, Alhazred, Gyu és a Sörgerilla mind érdemes a figyelemre. Koncertdátumok is akadnak, de akkor most már jöjjenek antihőseink!)

"Ez a gyerek meg nem normális" - idézhetnénk Dolák-Saly mestertől, mert aki az alábbi rajzfilmet elkövette, bizonyára lágyan hulló versenyzongorák között született.

Egyre többen kérdezgetik tőlem (főleg azok, akik valamilyen szinten azt a zenét hallgatják amit csinálok vagy valamilyen módon közön van hozzá), hogy vajh' én milyen zenéken nőttem fel, miket hallgatok. A beszélgetések során kiderül, hogy sokaknak hatalmas téveszméi vannak a kedvenceimmel kapcsolatban. Akik csak annyit tudnak, hogy valami metal-dologban zúzok, azt hiszik, hörgéssel kelek-fexem, mások a prog zenéből következtetnek arra, hogy még az utcán is 9/8-os ritmusban járok... :-) No, ezért is, meg mivel nosztalgikus állat vagyok, íme egy gyors zenetörténet, persze a teljesség igénye nélkül, több részben. Művelődjetek.

Aki szerint Bruce Springsteen csak arra képes, hogy ötvenhétszer elordibálja, hogy booornindöjuesszéééj, esetleg philadelphiai AIDS-es tomhenxről énekeljen minimál alapra, íme egy 1975-ös dal, életem legelső műsoros kazettájáról (sponsored by kanadainagynéni). Kábé rongyosra hallgattam, de még mindig megvan - na, EZ a súlyos.

Bizony, István a Király. Minden hibája ellenére egy csomó szerethető dolog van benne még ma is, az egyik mindenképpen Koppány és Vikidál, ez az énekstílus olyan szinten nyers és erőteljes volt, hogy azonnal lelkes Koppányistává váltam, hát még az a reszelős falzett a végén, uarghhh... (Kár, hogy szegény Digitál Gyulából azóta tompa hangú Himnusz-komedista lett)
Az Iron Maiden Wasted Years című dala trükkös egy állatfajta volt. '86-ban hallottam meg először, és azonnal beleszerettem. Addig valahogy sikerült elhinnem a felnőtteknek, hogy az a hevimetál nevű zene valami csúnya, csatakosan izzadtságos, ápolatlan emberek gyülekezete, akik zenélni sem tudnak. Nos, a Maiden (akkoriban) egyszerre volt erőteljes és intelligens. A trükk meg abban állt, hogy fogalmam sem volt a dal címéről, és csak egyetlenegyszer hallottam, így elkezdtem begyűjteni az összes létező Maiden anyagot. Mire meglett a keresett dalocska, már megszerettem a többit is...
Deep Purple, Speed King. Nókomment kategória. Ez a videó kissé öreg és szanaszét szabdalt verzió, de erősen beleborultam ebbe is - valahogy az jött át belőle, hogy még anno a hetvenesek elején, kezdetleges erősítőkkel, fika hangzással is lehet übervirtuóz és lendületes zenét játszani.
Ők a Crimson Glory, egyik első találkozásomat képviselték azzal a zenével, amit akkor még technothrash-nek vagy valami hasonlónak hívtak, de ebből nőtt ki a progresszív metal, amikor már skatulyát kellett neki csinálni. Ez a dal ugyan a kettes lemez slágernótája (akkoriban nem potyogtak úgy a klipek ugye) és ezért nem egy agyontekert prog cucc, de ez az ének, ezek a harmóniák... Máig szeretem ezt a lemezt.
Frizurákon nemröhög, ez akkor is a 80-as évek közepének másik prog istensége volt a szememben, a Queensryche (az y fölé képzeljetek két pontot, nemtom, hol van ilyen a karakterkészletben). Ma már ők sem azok, akik akkor voltak, de akkoriban sokat segítettek abban, hogy a progresszív zene bevésődjön az agyamba.

Oké, mára ennyi, hamarosan folytatjuk.

Most, hogy lassan kilábalok a hörögve-ordítva-köhögős Salamon-kórból, felélesztenék egy olyan hagyományt, amit még blogom előző helyén indítottam.
Aki nem ismerné, röviden arról van szól, hogy a véletlengenerátorral előállított levélszemét-küldő nevek néha baromi viccesek tudnak lenni...

Napoleon Huffman - Mikor Mr. Huffmann körülnézett, nem látta a puha védőfalakat és az óvatos ámde határozott ápolószemélyzetet. Lelki szemei előtt csatasorba állt a francia hadsereg, így hát mellény-kivágásába rejtette a kezét és támadást vezényelt...
Donna Cowman - Szegény Donna, nem elég, hogy női keresztnév mögé hímnemű vezetéknév került, na de tehénember? Ez már kimeríti a biológiai káosz fogalmát...
Madeleine Turo - Szinte nókomment kategória, bár szegény Maddy talán sosem tudja meg, hogy magyar származású szülei miért mondogatják neki: "Ha fiú lettél volna, Rudolphnak neveztünk volna el" - aztán röhögés.
Emanuelle Kabbeman - A hölgyet kitiltották az összes nagynevű budapesti szállodából, pedig csak a nevét mondta be a recepciónál...
Jesus B. Goss -Johnny B. Goode helyett immár egy identitáskereső Messiással fejezném be a mai körképet, jó éjszakát, gyerekek.

Minden csendes Újév napján
Elsuhan mellettem a fehérbe öltözött világ
Én csak veled akarok lenni
Veled, éjjel és nappal
De semmi nem változik meg Újév napján.

A vérvörös ég alatt
Feketébe és fehérbe öltözött tömeg gyülekezik
A kiválasztott kevesek, kart karba öltve.
Az újságok azt írják, azt írják,
Azt írják, igaz, hogy igen,
Áttörhetünk, még ha ketté is szakadtunk,
Újra egyek lehetünk.

Talán most van itt az idő...
Talán ma éjjel...

Hát azt mondják, ez az Aranykor
Pedig az arany miatt nyögjük a háborúkat
És még ha veled is akarok lenni,
Éjjel és nappal csak veled,
Semmi sem változik
Újév napján.
(U2)

Most csak egy gyors szösszenet, mivel továbbra is rohanós fíling van. Viszont az alábbi kép mindenkép(p) kikívánkozott. Idősebbek még emlékezhetnek a mesekönyv eredetijére, de rémképzeteim szerint a fiataloknak már csak ez jut:

Az álszent ünnepek legnyúlósabbikának kellős közepén járunk, amikor pápánk is kiosztotta a népet Urbi et Orbi áldásával. Bár rebesgetik, hogy egy szerződés miatt jövőre már Urbi et Norbi lesz az áldás neve, és a "gyarapodjatok" részt kiveszik belőle... >:-)

Mindegy, a lényeg az, hogy éles szemű paparazzónk elkapta az ima utáni önfeledt, spórolós szórakozás pár kedves pillanatát...

A cím NEM fake. A fenti weboldalról le lehet tölteni az Ubuntu Linux CE nevű operációs rendszert. Hogy mi a CE? Bizonybizony: CHRISTIAN EDITION.
Olvassatok erről még itt többet, én már nem is tudom, hogy sírjak, vagy zokogjak. Az emberi hülyeség mértékegysége az oldalára dőlt nyolcas...

Nem csak a világi gyerkőcök, de a pajkos ministránsfiúk is szívesen építenek hóembert. Most is megtették.